Számos gyakorlati kérdést vet el az az egyszerű technikai szabály, miszerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a munkavállaló éves szabadságából 14 napot kötelező lenne egybefüggően kiadni – olvasható az ado.hu-n.
A 14 napos szabály arra irányul, hogy elősegítse a szabadság rendeltetésének megvalósulását. A munkavállaló tartós regenerációját, igazi pihenését ugyanis az tudja elősegíteni, ha hosszabb egybefüggő időre kimaradhat a munkából. Ez azonban nem feltétlenül igénye a munkavállalónak – aki adott esetben inkább a több hosszú hétvégét preferálná –, és a munkáltatónak is gondot okozhat, ha hosszabb időre kell nélkülöznie egy munkavállalóját. Ezért a törvény alapvetően a felekre bízza, mennyiben kívánnak ragaszkodni ehhez a szabályhoz, így nincs szó arról, hogy az éves szabadság nagy részét kötelező lenne „tömbösítve” igénybe venni.
Egyrészt, a tizennégy napos mentesülésbe nem csak a szabadság, hanem a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap (nulla órás nap, kiegyenlítő nap) is beleszámít. Az általános munkarendből kiindulva tehát 10 nap szabadsággal már teljesíthető is a 14 napos szabály: a munkavállaló hétfőtől péntekig szabadságot kap, ezt követi két pihenőnap, a rákövetkező héten pedig ez ismétlődik. Ha a szabadságot az év végi ünnepekre időzítjük, akkor ez még kevesebb szabadsággal is megoldható.
Másrészt, a 14 napos szabálytól a felek megállapodásukkal eltérhetnek. Azt már nem követeli meg a törvény, hogy ez a megállapodás írásban történjen. Vita esetén, vagy hatósági ellenőrzésnél mindazonáltal a kétséget kizáró megoldás az lehet, ha a felek kifejezetten egy írásos megállapodásba foglalják, hogy a munkaviszony fennállása során a szabadság kiadása az egybefüggő legrövidebb időtartamra tekintet nélkül történik. Ez belekerülhet a munkaszerződésbe, de külön okiratban is létrejöhet. Ezt a megállapodást elegendő a munkaviszony fennállása alatt egyszer megkötni, nem kell minden évben megújítani. Elvileg kollektív szerződésben is el lehet térni a 14 napos szabálytól, ám csak a munkavállaló javára. Ebben az esetben azonban igen nehéz értelmezni, vajon milyen eltérés szolgál a munkavállaló javára, hiszen egyesek a még ennél is hosszabb egybefüggő szabadságot tartanák kedvezőbbnek, míg mások éppen a felaprózott szabadságot tekintenék előnyösnek.
Kifejezett, írásba foglalt megállapodás hiányában az is elegendő lehet, ha a szabadság kiadása bizonyíthatóan a munkavállaló kérése szerint történt, és ő maga nem tartott igényt a hosszabb egybefüggő távollétre. Igazolhatja ezt például, ha a szabadság igénylésének menete a munkáltatónál nyomon követhető (pl. egy elektronikus rendszerben).
A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkavállalót legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban tájékoztatni kell a szabadság kiadásának szabályairól, ugyanakkor ez a tájékoztatás megadható munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással is. Elegendő tehát a tájékoztatóban a törvény vonatkozó szakaszaira hivatkozni, a 14 napos szabályról külön tájékoztatás nem szükséges. Szintén nem kell külön tájékoztatás, ha maga a munkaszerződés tartalmazza a 14 napos szabálytól való eltérő megállapodást.
Furcsa módon a törvény a 14 napos szabály kapcsán kifejezetten nem alkalmazza az időarányosítást, elvileg tehát az akkor is betartandó, ha a munkaviszony év közben kezdődik, vagy szűnik meg. Nyilván feloldhatatlan ellentmondást jelent, hogy hogyan biztosítson a munkáltató egybefüggő 14 nap távollétet, ha a munkavállaló a tárgyévben összesen nem jogosult 10 nap szabadságra, vagy ha a munkaviszony az év végén létesül. Véleményem szerint a szabály nem értelmezhető úgy, hogy a munkáltató ilyenkor is köteles lenne betartani a hosszabb egybefüggő távollétet, például a heti pihenőnapok egyenlőtlen beosztásával. A hasonló kétes helyzetekre is megoldás lehet a felek már említett megállapodása, amelyben világosan kimondják, hogy (az adott évben) ezt a szabályt nem tekintik irányadónak.
Forrás: ado.hu
