Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 26. konferenciája (COP26) alkalmából, amely 2021. november 1-12. között lesz Glasgowban, az IndustriALL Global és az industriAll Europe – melyek együttesen több mint 50 millió munkavállalót képviselnek az ipar, az energiaipar és a bányászat területén világszerte – felszólítja a kormányokat, hogy végre cselekedjenek, és valósítsák meg a mindenki és minden generáció számára igazságos átmenetet!
A nemzetközi szakszervezeti mozgalom hosszú évek óta hangoztatja, hogy szükség van egy olyan igazságos átmenet biztosítására, amely összhangban áll a fokozott éghajlatpolitikai törekvésekkel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a globális erőfeszítéseink sürgős fokozásának szükségességét a klímasemlegesség mielőbbi elérése érdekében. Az éghajlatváltozás mindenkit érint, amint azt a legutóbbi szélsőséges időjárási események világszerte megmutatták, de az nem lehet, hogy csak a munkavállalók és csak a szegények fizessék meg az árát. Az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések nem fognak mindenkit egyformán érinteni. Világszerte a munkavállalók állnak az átmenet középpontjában, és ők lesznek azok, akik mindennapi munkájukkal megvalósítják az éghajlatvédelmi célkitűzéseket.
Kampányoltunk az igazságos átmenet 2015. évi párizsi éghajlatvédelmi egyezménybe való felvételéért, illetve az ennek gyakorlati végrehajtásáról szóló ILO-iránymutatások kidolgozásáért. Az ILO-s irányelvek hangsúlyozzák a háromoldalú párbeszéd – kormányok, munkaadók és szakszervezetek – szükségességét az igazságos átmenet keretrendszerében meghatározott mind a kilenc szakpolitikai területen. 2018-ban, a COP24 alkalmával 56 fél fogadta el a szolidaritásról és az igazságos átmenetről szóló sziléziai nyilatkozatot, melyben hangsúlyozták, hogy „a munkaerő méltányos átalakítása, valamint a tisztességes munka és minőségi munkahelyek megteremtése döntő fontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, hatékony és befogadó átmenet biztosítása érdekében.” A nyilatkozatban minden érintett felet felkértek ennek végrehajtására.
A jelentős eredmények ellenére az igazságos átmenet sok helyen csak szép szó maradt. A nyilatkozatokat és szándéknyilatkozatokat most konkrét intézkedéseknek kell követniük. Különösen a COVID-19 válság idején és az azt követő időszakban munkahelyek szűntek meg, nem tartották tiszteletben a szociális párbeszédet, és a munkavállalókat prekár foglalkoztatási körülmények közé kényszerítették. Az IndustriALL Global és az industriAll Europe ezért felszólítja a kormányokat, hogy a szép szavak helyett – intézkedések és helyi források segítségével – végre térjenek át az igazságos átmenet megvalósítására. Ennek elérése érdekében az egyes országok igazságos átállási terveit szisztematikusan be kell építeni az UNFCCC jelentési folyamatába.
Elismerjük, hogy történelmileg az északi félteke iparosodott országai felelősek a globális felmelegedésért. Noha a klímaválság most minden országtól határozott fellépést igényel, felismerjük a közös, de differenciált felelősségeken alapuló méltányos kibocsátási célok szükségességét, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések finanszírozásának szükségességét a legkevésbé fejlett országokban. Ezenkívül a multinacionális vállalatoknak meg kell tenniük a szükséges változtatásokat az ellátási láncuk mentén, és igazságos átmenetet kell biztosítaniuk az ellátási láncban dolgozók számára.
Az átalakulás már folyamatban van! A globális termelés és gazdasági fejlődés gyors változásokon megy keresztül, és nem csak az éghajlatváltozás elleni fellépés szükségessége miatt. A globalizáció folyamatosan átformálja az értékláncokat, miközben a forradalmi technológiák (pl. a fejlett digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a 3D-s nyomtatás és más áttörést jelentő technológiák) gyors terjedése mind a fejlett, mind a fejlődő országok számára kihívást jelen a fenntartható iparpolitika megtervezése és végrehajtása, valamint a munkaerőpiaci változások előrejelzése szempontjából. A zöld technológiák, valamint a körforgásos gazdaság létrehozása és növekedése nagy lehetőségeket kínál a klímaválságból való kiút megtalálására. De a zöld munkahelyek nem válnak automatikusan tisztességes vagy „jó” munkahelyekké, amint azt tagjaink már megfigyelhették. Igazságos átmenet csak akkor érhető el, ha az új munkahelyek minőségi munkahelyek lesznek, ahol tiszteletben tartják az alapvető munkaügyi normákat, különösen az egyesülési szabadságot és a hatékony kollektív tárgyalásokhoz való jogot. Ehhez erős szociális párbeszédre van szükség a szakszervezetek teljes körű részvételével az átmenet előrejelzésében és kezelésében. Ezenkívül a kollektív tárgyalásoknak konkrét és minőségi eredményekhez kell vezetniük minden munkavállaló számára.
Ezen túlmenően számos vezető gazdaság bejelentette, hogy fokozza éghajlatvédelmi törekvéseit, és olyan hosszú távú klímasemlegességi célokat határoz meg, amelyek felgyorsíthatják az átmenetet és a fellépő zavarok ütemét azokban az ágazatokban, amelyekben tagjaink dolgoznak.
A COVID-19 járvány még nagyobb hangsúlyt ad kollektív követeléseinknek. Most kell cselekedni a mai dolgozók és gyermekeik számára szóló tisztességes jövő biztosítása érdekében! A COVID-19 járvány világszerte felgyorsította a folyamatban lévő strukturális változásokat. Globális szinten több millió munkavállaló megélhetése került veszélybe. A jelenlegi válság következtében hatalmas átszervezések, üzembezárások és elbocsátások tapasztalhatók szektorainkban és vállalatainkban. Ezenkívül azt látjuk, hogy az északi és déli félteke között tovább szélesedik a szakadék a járványra adott válaszok, a munkavállalókat védő intézkedések és a gazdaság helyreállítását célzó tervek tekintetében. Mivel a munkavállalók a járvány frontvonalában voltak, nagyon gyakran közvetlenül kitéve az egészségügyi kockázatoknak, a globális vészhelyzet több millió munkavállalót taszított szegénységbe és állított nehézségek elé.
Ennek ellenére az elmúlt évben számos ország, különösen az északi féltekén, olyan gazdaságélénkítő programokat dolgozott ki, amelyekben a válságot a zöld fellendülés és a jobb újjáépítés lehetőségének tekintik. Azt szeretnénk, hogy ezek a helyreállítási programok olyan globális fellendüléshez vezessenek, amelyből mindenki, beleértve a munkavállalókat is világszerte, profitálhat.
Ebben az összefüggésben az IndustriALL Global és az industriAll Europe megerősíti közös felhívását a kormányok és pártok felé az Egyesült Nemzetek 26. éghajlatvédelmi konferenciáján, és olyan igazságos átmenetet követel, amely az ipari dolgozókat a megoldás részévé teszi, és a szereplőket bevonja a mindenki számára fenntartható jövőt biztosító átmenetbe!
Megismételjük azokat a szükséges szempontokat, amelyekkel a feleknek végre foglalkozniuk kell:
- Egyértelmű elkötelezettségre van szükség a fenntartható globális fellendülés és iparpolitika mellett. Terveket és stratégiákat kell kidolgozni nemzeti és regionális szinten, célzott beruházásokkal az ipari ágazatok éghajlatsemlegessé történő átalakításába, valamint olyan minőségi munkahelyek létrehozásába a feltörekvő, zöldebb ipari ágazatokban, amelyek tisztességes munkát és befogadó munkahelyeket biztosítanak. Megfelelő finanszírozást és eszközöket kell biztosítani a kutatás-fejlesztéshez és az innovációhoz a gazdaság meghatározott ágazatai és ellátási láncai számára, és elő kell segíteni a szén-dioxid-mentesítés, a munkahelyteremtés és a társadalmi fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, áttörést jelentő technológiák kifejlesztését. Ehhez beruházási kötelezettségvállalásra lesz szükség mind a magán-, mind az állami szféra részéről. A globális gazdasági válság és a fellendülés elérésére irányuló közös erőfeszítések idején elengedhetetlen, hogy minden helyreállítási terv összhangban álljon a párizsi megállapodás kötelezettségvállalásaival, amelyek célja a fenntartható fellendülés és gazdaság, valamint a mindenki számára méltányos jövő kiépítése.
Ezenkívül az iparpolitikának figyelembe kell vennie a szén-dioxid-függőség és a társadalmi szükségletek terén mutatkozó regionális különbségeket, miközben elő kell mozdítania az energiahatékonyságot, és meg kell akadályoznia a kibocsátásáthelyezést. Fenntartható fejlődésre és tisztességes munkahelyek létrehozására van szükség, különösen azokban a régiókban, amelyeket súlyosan érintett az CO2-kibocsátású gazdaságra való áttérés, és óriási mértékű munkahelyvesztéssel kell szembenézniük. Egyetlen munkavállaló vagy régió sem maradhat le. Ezért prioritásként kell kezelni az ilyen politikák kidolgozásának ösztönzését és támogatását.
- Meg kell erősíteni a szociális programok és a szociális védelem teljes spektrumát. Ez magában foglalja az egészségügyi és szociális ellátást, a munkanélküliségi biztosítást, a nyugdíjakat, és mindenekelőtt az oktatást, képzést, a továbbképzést és az átképzést, valamint az egész életen át tartó tanulás rendszereit. Ha a munkaerőnek alkalmazkodnia kell az átalakított globális iparhoz, az átvihető ismeretek, készségek és képesítések megszerzésének lehetőségei szabadon hozzáférhetők és bőségesek kell legyenek, miközben ki kell építeni az érintett munkavállalók szociális védelmét és az általános szociális védelem szilárd alapjait. A COP26 konferencián világossá kell tenni, hogy az éghajlati válság kezelésének szükségessége nem szolgálhat ürügyként a költségcsökkentésre és a megszorító intézkedések bevezetésére, különös most, amikor a legnagyobb szükség van a szociális védelemre.
- Az ipar fenntartható jövőjének biztosításához kreatív alkalmazkodási programokra van szükség a munkavállalók számára. A hagyományos, felülről lefelé irányuló munkaerő-kiigazítási programok ritkán bizonyultak hatékonynak, a potenciálisan hatalmas ipari átalakulással járó igazságos átmenet új megközelítést igényel, a gyors változások által érintett emberek igényeihez és vágyaihoz igazítva. „Egyetemes megoldás” nem lesz. Bár az első választásunk mindig a meglévő munkahelyek kizöldítése és az ezen ágazatokban dolgozók megélhetésének biztosítása, egyértelmű, hogy az átmenet eltérően érinti az ágazatokat és a munkahelyeket. A kihívások és lehetőségek eltérőek lesznek például a bányászat, az energia-, az acél-, az alumínium-, a repülőgép-, a jármű- vagy a vegyipar területén. A szén-dioxid-mentesítés megvalósítására irányuló közös erőfeszítések a legtöbb ágazatban a munkahelyek átalakulását és új munkahelyek létrejöttét eredményezik, de sajnos számos munkahely megszűnését is. A társadalmi béke megköveteli, hogy gondoskodjanak az érintett munkavállalókról. A fiatalabb munkavállalók jobban értékelik az oktatási intézményekben való részvétel lehetőségét, míg az idősebb munkavállalók számára a legmegfelelőbb a korengedményes nyugdíjba vonulás. A szakmai pályafutásuk közepén tartó dolgozóknak más típusú támogatásra is szükségük lehet (pl. folyamatos képzésen és élethosszig tartó munkaprogramokon keresztül) az új munkahelyekre való áttéréshez a zöldebb és fenntartható iparágakban. A családoknak, valamint a mai iparágaktól függő közösségeknek és intézményeknek is különleges támogatásra van szükségük. A COP26 konferencia pozitív jövőt kell biztosítson a ma és a holnap dolgozóinak.
- A zöld növekedés útját kell választani – a zöld munkahelyeknek pedig jó és tisztességes munkahelyekké kell válniuk! Bár mindenki egyetért abban, hogy az „új” növekedésnek zöld növekedésnek kell lennie, és hogy a zöld növekedéshez zöld technológiákra és adaptált ipari stratégiákra van szükség, mi, szakszervezetek követeljük, hogy ez a zöld növekedés a zöld munkahelyek és a jó munkaügyi normák növekedéséhez is vezessen. Szükség van arra, hogy a hasznos és fenntartható munkát végző munkavállalók (a termelésben és a szolgáltatási szektorban) tiszteletteljes elbánásban részesüljenek, és ne kényszerítsék őket prekár munkakörülmények közé. A jövő iparának az emberek iparává kell válnia. A jó munkakörülmények alapvető szükségletek mindenki számára, különösen az „új” és zöld technológiákban és iparágakban. Ez új megállapodást jelent minden munkavállaló számára: a munkavállalók kiemelése a szegénységből és a bizonytalanságból, a szakszervezeti szervezettség növelése, ágazati kollektív tárgyalások, új munkavállalói jogok, rövidebb munkahét, magasabb bér és jobb munkafeltételek.
- A munkavállalók az átmenet tényleges szereplői, ezért őket is le kell ültetni az asztalhoz! A gyors technológiai változások, a változó munkakörnyezet, az új egészségügyi és biztonsági kockázatok és a munkaerőpiac változó igényeinek összefüggésében felszólítjuk a kormányokat, az ipart és a vállalatokat, hogy valóban vonják be a szakszervezeteket a szociális párbeszéd hatékony mechanizmusaiba. A munkavállalók nem lehetnek passzív befogadói a munkahelyük jövőjét meghatározó, felülről lefelé irányuló politikáknak, aktív közreműködőinek kell lenniük a fenntartható átmeneti tervek kidolgozásában. Csak az alapvető munkaügyi normák – ideértve az egyesülési szabadságot, a szervezéshez és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot – hatékony alkalmazásával valósíthatók meg a minőségi munkahelyek, a megfelelő egészségvédelmi és biztonsági rendszerek, az egyenlőség biztosítása minden munkavállalói csoport számára, továbbá a változások előrejelzése. Emlékeztetjük a feleket, hogy a munkavállalói jogok emberi jogok, ezért csak egyértelmű kötelezettségvállalások és hatékony végrehajtás révén valósítható meg az igazságos átmenetet.
A fenti pontokban egyértelműen megfogalmaztuk elvárásainkat az Egyesült Nemzetek 26. éghajlatvédelmi konferenciájával kapcsolatban. Miközben bolygónkat járvány sújtja, gyengítve gazdaságainkat és világszerte növelve az egyenlőtlenséget és a szegénységet, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne teljesítsük éghajlatvédelmi kötelezettségvállalásainkat, hogy mindenki számára igazságos, ellenálló és fenntartható jövőt építsünk, mindezt a munkavállalói jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett!
Az ipari munkavállalók és az őket képviselő szakszervezetek készen állnak erre a feladatra.
Forrás:vdsz.hu
