Tisztelt ünneplő olajbányászok, kedves barátaim
A 71. Bányásznap alkalmából az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kőolaj, Földgáz és Vízbányászati Szakosztály Dunántúli Helyi Szervezete elnökeként köszöntöm az olajbányászokat és fúrási szakembereket Nagykanizsán és egész Zala megyében.
Köszöntöm az olajipar minden dolgozóját és azoknak a szerviz cégeknek a munkatársait, akik nélkül nem működnének a tankállomások, gázgyűjtő és előkészítő állomások, fúróberendezések, és akik az olajvezetékeket, tartályokat építik az olajipar számára.
Köszöntöm az olajipar nyugdíjasait, akik nélkül nem lett volna ilyen sikeres a zalai olajbányászat. Hála és köszönet a munkájukért! E helyről is jó erőt és sokáig fennmaradó egészséget kívánok mindnyájuknak!
Bányásznapon emlékezünk azokra a bányász társainkra is, akik már az égi olajmezőkről tekintenek ránk. Hiányuk pótolhatatlan, fáj a gondolat, hogy nem ünnepelhetnek velünk, de tudjuk, lélekben mindig mellettünk állnak.
Kedves Barátaim
Talán napjainkban sokaknak furcsa hallani, de a 80-as évek végéig Nagykanizsa valódi bányászváros volt, csakúgy mint Komló, Oroszlány vagy Tatabánya. Pedig így volt.
Itt volt az olajipar, a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat (a KFV), a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár (a DKG), az Olaj és Gázipari Laboratórium (az OGIL). A városban sok-sok ember köszönt műszakváltáskor egymásnak nap mint nap ‘Jó szerencsét’. Nagy kiváltság volt ezekhez a vállalatokhoz bekerülni és ott dolgozni, mert jó volt a fizetés, és nagyon összetartó volt a kollektíva, modern gépekkel lehetett dolgozni, ezért ideális munkahelyeknek számítottak. Persze menni kellett télen-nyáron, esőben, szélben, sokszor az Alföldre is, de mindenki számára ez természetes volt. Ilyen vándor élete volt a fúrósnak, a kutakat oda kellett lefúrni, ahova a geológusok kitűzték. És mentek a geofizikások, a vitlások, az alapozók, a cementezők, a hegesztők, a toronyszerelők, a szállítási gépkocsivezetők a nagy csörlősökkel, darukkal, trélerekkel. Hordták a cementet nagy porkocsikkal, ment a rétegrepesztó brigád a nagy aggregátorokkal.
Voltak dinasztiák is, ahol az olajiparban dolgozott apa, fia és unokája. És nehéz volt eldönteni ki volt a legbüszkébb közülük a másik kettőre. Mert az olajipar egy nagy család is volt.
Volt szakági középiskola, a Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Szakközépiskola modern gyakorlóteleppel. Ahol a műhelyfőnök a nyári gyakorlat alatt az egész országot járva ellenőrizte a tanulókat, hogy szorgalmasan dolgoznak-e a fúró, lyukbefejező vagy kútjavító berendezéseknél, és még nyáron le kellett adni számára a nyári gyakorlatos naplókat. Bizony ez más iskolákban elképzelhetetlen lett volna.
És hol van olyan álomszép lakótelep, mint az olajos telep a Sétakert mellett? Csak itt Zalában, Bázakerettyén, Lovásziban, vagy Gellénházán. Itt a zalai olajmezőkön. És ezek az olajmezők még ma is adják az olajat, persze már nem olyan mértékben, mint fénykorukban, de így is párját ritkítóan nagy teljesítmény ez.
Fájó veszteségeink is voltak Nagykanizsán: több nyugdíjas mérnökünk is elhunyt a közelmúltban, korábban már elköltözött az Alföldre a Geoinform, aztán bezárták az OGIL utódját, a Bányászati Laboratóriumot, és lakat van már a DKG kapuján is. Sok-sok csalódás és fájdalom ez, az ott dolgozóknak.
Kívánom, hogy a most működő olajipari cégek vezetői úgy irányítsák a rájuk bízott vállalatokat, olyan elkötelezettek legyenek a fejlesztések, a bányászati biztonság iránt, úgy becsüljék meg a szakembereiket, mint egykor a MAORT, vagy a KFV.
Kedves Barátaim
Ma is kora reggel, és majd este elindulnak az olajbányászok itt Zalában és Somogyban, hogy termeljék a kőolajat és földgázt. És indulnak a fúrósok is Csombárdon, vagy a kútjavítók Sávolyban. És mennek majd szombaton is, és vasárnap is, egészen a dekádjuk végéig. És a következő dekád már ellentétes lesz, aki eddig nappalos volt, az éjszaka dolgozik majd. Mert a terheket az olajosoknál egyformán kell viselni.
Az olajipar összes dolgozója azért küzd ma is, hogy kitermelhető legyen az itthoni kőolaj és földgáz, ami komfortosabbá teszi mindenki életét, ami melegíti a lakásainkat, megfőzi a levesünk és amiből a kocsink hajtóanyagát állítják elő. Köszönet a munkájukért! És talán nem csak Bányásznapon!
Kívánok minden olajbányásznak kitartást, jó erőt, töretlen egészséget!
Jó szerencsét!
