Akár a munkavállaló, akár a munkáltató mondja fel a munkaviszonyt, ezt – kivételes esetektől eltekintve – azonnali hatállyal nem teheti meg, a felmondó nyilatkozat közlése és a munkaviszony tényleges megszűnése között felmondási időnek kell eltelnie. A felmondási idő kapcsán a gyakorlatban igen sok kérdés merül fel, ezek közül vizsgálnak meg az alábbiakban néhányat Dr. Fodor T. Gábor és Dr. Szemenyei Barabás, munkajogászok, ügyvédek.
Felmondás a munkavállaló részéről
A legtriviálisabbal kezdve: Annak ellenére, hogy egyértelműnek tűnik, magam munkajogászként körülbelül havonta kapok olyan megkereséseket munkavállalók részéről, amely szerint új állást talált, ésnem szeretné ledolgozni a felmondási idejét. Erre jogszerűen nyilvánvalóan nincs mód. Ha ezt a munkavállaló mégis megteszi, akkor a munkaviszony megszüntetés módja jogellenes lesz, és az Mt. 84. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló köteles a rá irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni (határozott tartamú munkaviszony esetén a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni a munkavállaló). Sőt, a 84. § (3) bekezdése alapján a munkáltató az ezt meghaladó kárát is érvényesítheti azzal, hogy a fentiek együttes összege nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.
A gyakorlatban ezen utóbbi, munkáltatói kárérvényesítésre sok esetben sor is kerül, rendszerint fizetési felszólítás útján (amelyet a munkavállalók rendszerint nem vesznek komolyan, nem fordulnak ellene bírósághoz, így bírói eljárás nélkül jogerőre emelkedik, és végrehajtható.)
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a munkavállaló kérelmezi a munkáltatótól a felmondási idő részleges elengedését. Ha a munkáltató engedélyezi a felmondási idő (részleges) elengedését, úgy természetesen jogszerűvé válik a felmondási idő (részleges) le nem töltése. Ebben az esetben ugyanakkor kérdésessé tehető, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogcíme felmondás marad-e, vagy közös megegyezéssé változik.
Nem egyszer előfordul, hogy a munkavállaló a felmondási idő alatt „kisebb kedvvel” dolgozik, a munkaintenzitása alacsonyabb, késik, stb. Munkáltatói oldalon nem könnyű ez ellen fellépni, de azért vannak különböző módszerek az ilyen munkavállalói magatartás visszaszorítására, természetesen attól függően, hogy az pontosan milyen jellegű. Végső soron például elképzelhető a munkavállaló kártérítésre kötelezése is. (Az azonnali hatályú felmondást azért nem említem, mert azzal a munkavállaló tulajdonképpen elérné célját, amely a munkaviszony idő előtti megszüntetése…)
Munkáltatói felmondás
Az Mt. 70. § (1) bekezdése alapján munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót a felmondási idő legalább felére fel kell menteni a munkavégzés alól.
Meglepő módon ezen rendelkezéssel kapcsolatban is számos jogértelmezési kérdés, jogvita szokott felmerülni. Először is megjegyezzük, hogy a gyakorlatban igen ritkán fordul elő, hogy a munkavállaló rendelkezik a felmentési idő napjairól. Jellemzően ezt vagy a munkáltató teszi meg, és a munkavállaló – ha máshogy nem, ráutaló magatartással – elfogadja, vagy a munkáltató a teljes felmondási időre felmenti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól.
Sokszor felmerül kérdésként, hogy a munkavállaló a felmentési idő alatt mit tehet meg, és mit nem? Létesíthet-e új munkaviszonyt, vagy egyébként veszélyeztetheti-e a munkáltató jogos gazdasági érdekeit?
Az első kérdésre az a válasz jelen pillanatban, hogy munkaviszony létesítése lehetséges, de csak a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Megjegyzem ugyanakkor, hogy a munka törvénykönyve ősszel várható módosítása ennek kapcsán változásokat hozhat.
A második kérdésre az a válasz, hogy mivel a felmondási idő alatt a munkaviszony fennáll, ezért a munkavállaló azon kötelezettsége is fennáll, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekeit nem veszélyeztetheti. Ha ezt a munkavállaló mégis megteszi, a munkáltató akár – a körülményektől függően – azonnali hatályú felmondással is élhet.
Nyitóképen Fodor T. Gábor
Forrás: hrportal.hu
