A közeljövőben két olyan uniós irányelvet kell átültetni a magyar jogrendszerbe, amelyek jelentős változásokat fognak hozni a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége, illetve a munka- és pihenőidő szabályozása tekintetében. Dr. Fodor T. Gábor munkajogász, ügyvéd és dr. Szemenyei Barabás hívja fel a figyelmet az újdonságokra.
Bár az irányelveket 2022. augusztus 1-ig, illetve 2-ig kell átültetni, tudomásunk szerint egyelőre nem kezdődött érdemi munka a magyar jogalkotó részéről. Ennek megfelelően jelen cikkben az irányelvek rendelkezéseit áll módunkban ismertetni, rámutatva egy-egy kérdésre, amely az átültetés során a magyar szabályozással való összhang kialakítása során felmerülhet.
Az alábbiakban ismertetjük a két irányelv legfontosabb rendelkezéseit.
1. Az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019/1152-es irányelv
Az irányelv elsődleges célja, hogy a hagyományostól eltérő, újabb foglalkoztatási formák kevésbé kiszámítható munkafeltételeire is kiterjessze a munkáltató tájékoztatási kötelezettségét. Ennek megfelelően a tájékoztató tartalma számos új elemmel bővül. Így a munkáltatónak tájékoztatást kell nyújtania a munkavállaló számára például a munkavégzés helyéről, a próbaidőről, a munkarendről, a munkáltató által biztosított képzésekre való jogosultságról, illetve határozott idejű munkaviszony esetén a munkaviszony megszűnésének időpontjáról vagy várható időtartamáról is.
A munkarendről szóló tájékoztatás annak függvényében alakul, hogy a munkarend mennyire kiszámítható. Ha a munkarend egyáltalán nem vagy többnyire nem kiszámítható, akkor a tájékoztatásnak ki kell terjednie a referenciaórákra és –napokra, azaz azokra az időintervallumokra, amikor a munkavállaló egyáltalán munkavégzésre kötelezhető, illetve arra az értesítési időszakra, amelyen belül a munkavégzés elrendelhető. Ennek további következménye az, hogy a munkáltató csak ésszerű értesítési időn belül, és csak az előre meghatározott referenciaórákra és –napokra rendelhet el munkavégzést.
Ellenkező esetben a munkavállaló a munkavégzést megtagadhatja. Az egyelőre kérdés, hogy hogyan kell majd értelmezni az egyáltalán nem vagy többnyire nem kiszámítható munkarend fogalmát. Egyes vélemények szerint például az ún. négy műszakos munkarend az irányelv átvételét követően nem lesz elképzelhető, azaz nem lehet olyan munkarendet meghatározni, amelyben a munkavállaló a hét bármely napján bármely időszakban beosztható. Szintén jogértelmezési vita tárgyát képezi, hogy megtagadható lesz-e, és ha igen, mennyiben a rendkívüli munkavégzés ezen szabály alapján.
Az irányelv emellett tartalmaz más rendelkezéseket is, amelyeket a magyar Mt. eddig nem szabályozott. Így például a határozott idejű munkaviszony esetén a próbaidőnek arányosnak kell lennie a munkaviszony várható hosszával.
2. A szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló 2019/1158-as irányelv
Ennek az irányelvnek az a célja, hogy elősegítse a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget azáltal, hogy a korábbiaknál nagyobb mértékben ösztönözze a férfiakat a gondozási feladatokban való részvételre. Ennek megfelelőenírja elő az irányelv a 10 munkanap apasági szabadságot, amely a gyermek születése alkalmával vehető igénybe.
A gyermekgondozási távollét is pontosításra kerül az új irányelvben. A négy hónapos szabadságból a korábbi egy hónap helyett már két hónap lesz az, amely nem átruházható.
A hozzátartozójuk gondozását végző munkavállalók évente legalább öt munkanap szabadságra jogosultak.
A fenti szabadságok esetére biztosítani kell, hogy a munkavállaló díjazásban vagy juttatásban részesüljön. A tagállamok így a munkáltatói és a társadalombiztosítási kifizetést is előírhatják. A díjazás vagy a juttatás összegének olyannak kell lennie, hogy az legalább a betegségi táppénz összegét elérje, illetve elősegítse a szülői szabadság mindkét szülő általi igénybe vételét.
Továbbá legalább a gyermek nyolc éves koráig lehetővé kell tenni a munkavállalóknak, hogy rugalmas munkafeltételeket kérelmezzenek. A rugalmas munkafeltételek a munkavégzés átszervezését, például a távmunkát, a részmunkaidőt vagy a rugalmas munkaidő-beosztást jelentheti. Az Mt. jelenleg nem tartalmaz a rugalmas munkaidő-beosztásra vonatkozó konkrét szabályt, azonban a gyakorlatban több ilyen megoldás (pl. törzsidő-peremidő) is ismert.
Dr. Fodor T. Gábor és Dr. Szemenyei Barabás
munkajogász, ügyvéd
Forrás: hrportal.hu