Új elvárások
Nem kérdés, hogy a világméretű járvány váratlan dinamikák sokaságát idézte elő. Az elmúlt két évben a tömeges elbocsátásokat követő rohamos toborzások hatására sok munkaerőpiacon tapasztalhatták meg az emberek, milyen a gazdaság száguldó hullámvasútján ülni. Ugyanakkor a COVID-19 kihívásai mindenhol felszínre hozták a dolgozók alkalmazkodóképességét is, hiszen minden nehézség és sorsfordító kihívás ellenére beleálltak a küzdelembe, és mindvégig állták a sarat – írja a Randstad. A hazai munkavállalókra is hatással voltak a pandémia, a home office és a bizonytalanság hosszú hónapjai.
A ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓ MAGYAROK 44%-A SZÁMOLT BE ARRÓL, HOGY STRESSZESEBBÉ VÁLTAK A MINDENNAPJAI A PANDÉMIA ÓTA, ÉS EZ VÁLTOZTATÁSRA SARKALLJA.
70% nyilatkozott úgy, hogy világosabbá váltak személyes céljai, kicsivel több mint kétharmad számára pedig a szakmai céljai is jobban körvonalazódtak az elmúlt időszakban. Bár ezek az értékek rendre a COVID-19 járvány hatásairól árulkodnak, sok esetben elmaradnak a nemzetközi adatoktól, ahol a szakemberek szerint még inkább kirajzolódik a dolgozók „nagy felismerése”, személyes pozíciójuk és munkaerőpiaci helyzetük küszöbön álló tömeges átértékelése. A munkavállalók tudatosabbak többek között a rugalmasabb munkavégzés, a jobb fizetés és a versenyképességüket megőrző képzések tekintetében.
Magyarországon például a megkérdezett dolgozók 76%-a szeretne nagyobb rugalmasságot karrierjében a járvány tapasztalatainak hatására, ugyanakkor a globális átlagtól (67%) elmaradva, de így is több mint az alkalmazottak fele, 55% érzi magát felvértezve, hogy változásokat eszközöljön az életében az egészséges „work-life balance” érdekében. Üzleti vezetők szerint ezek a trendek mind egy új norma kialakulásához vezetnek a munkaerőpiacon, hiszen a változást kereső munkavállalók ösztönzőleg hatnak a környezetükre is. Nemzetközi szinten a megkérdezettek több mint fele, Magyarországon 42% nyilatkozott úgy, hogy kollégáik vagy barátaik hasonló döntései inspirálták abban, hogy változtassanak a karrierjükön. Itthon összességében a megkérdezettek alig több mint háromnegyede elégedett eddigi karrierdöntéseivel, ami nemcsak a nemzetközi átlag (84%) alatt van, de környező országokhoz képest is alacsony.
A magyarok világelsők a bérezési igény jelentőségét tekintve
Kiugróan magas – és úgy tűnik, ezen a járvány hosszú hónapjai sem változtattak – a bérezés és a juttatások szerepe a magyarok karrierdöntései során, és ez minden bizonnyal abban is szerepet játszik ahogyan eddigi karrierútjukat értékelik.
VILÁGELSŐKÉNT, NÁLUNK A MEGKÉRDEZETTEK 84%-A NYILATKOZOTT ÚGY, HOGY A KOMPENZÁCIÓ MÉRTÉKE A LEGFONTOSABB SZEMPONT A TÉNYEZŐK KÖZÖTT EGY ÁLLÁSAJÁNLAT ÉRTÉKELÉSEKOR.
Bár mindenhol ez a tényező vezet, sehol sem annyira kiugróan, mint nálunk, hiszen globális súlya mindössze 58%. Az a tény, hogy a közép-kelet-európai piacok válaszai húzzák fel a nemzetközi átlagot, utalhat a régiós bérek vásárlóerejének csökkenésére vagy akár európai összehasonlításban relatív alacsony színvonalára is. Bár egy évvel ezelőtt arról számolhattunk be, hogy a hazai dolgozók nemcsak a bérgaranciát és a munkahelyek biztonságát helyezték előtérbe, de több mint kétharmaduk kimondottan értékelte a munkaadója támogatását a nehéz helyzetben, a vállalatok számára jelzésértékű lehet, hogy ez a kedvező hangulat bérfejlesztés nélkül valószínűleg nem maradhat tartós.
Továbbra is a fizetés marad a legfontosabb szempont, de a nem pénzügyi juttatások lehetnek azok, melyek megkülönböztethetik egymástól a munkáltatókat a toborzási stratégiájukban
– állítja Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője. „Most, hogy a munkaerőnek világosabb elképzelése vannak a szakmai célkitűzéseiről, a szervezeteknek teljesen átláthatóan kell kommunikálniuk a teljes juttatási csomagról, hogy előnyt biztosítsanak a legképzettebb munkaerő bevonzásához és megtartásához” – tette hozzá a szakember.
A bérekkel kapcsolatos dolgozói vélekedéseket tovább árnyalja, hogy míg világviszonylatban 40% azok aránya, akiket előléptettek az elmúlt időszakban és az összes megkérdezett 18%-a a nagyobb felelősség mellé béremelést is kiérdemelt, addig itthon a dolgozók 75%-a nem lépett előre a ranglétrán, illetve mindössze minden tizedik hazai válaszadó kapott az előléptetéssel együtt azonnali – tehát nemcsak beígért – béremelést.
A bérek mellett fontos megemlíteni azokat a további szempontokat, amelyek a hazai munkavállalókat befolyásolják karrierdöntések során.
- A magyarok a rugalmasságot (50%) is jóval a világátlag (39%) feletti súllyal veszik latba,
- lényeges a biztonságos munkakörnyezet (48%) is,
- és értékelik, ha egy figyelmes és tiszteletreméltó munkaadónak dolgozhatnak (45%).
- Mivel sokan számoltak be a stressz-szint emelkedéséről, érthető, hogy 39% számára szempont, hogy kezelhető mértékű legyen a munkahelyi stressz.
„Hogyan tudnak a munkáltatók alkalmazkodni a felbátorodott munkaerő változó elvárásaihoz? Azok a vállalatok, amelyek tevékenyen felkarolják ezt az új társadalmi megállapodást annak minden teendőjével együtt, sokkal felkészültebbek arra, hogy biztosítsák a felépüléshez és a növekedéshez szükséges munkaerőt” – véli a Randstad Hungary ügyvezetője.
A piacképes készségek útvesztőjében
Az, hogy ki hogyan értékeli a saját fizetését, szoros összefüggésben áll a munkaerőpiaci pozíciójáról alkotott képpel – márpedig erre is hatással voltak az elmúlt hónapok, hiszen a pandémia hatására átrendeződött a kulcsfontosságú készségek térképe is.
A MEGKÉRDEZETT HAZAI MUNKAVÁLLALÓK KÖZÜL A VILÁGPIACIVAL KÖZEL AZONOS LÉPTÉKBEN 56% ÁLLÍTJA – 15% PEDIG KIFEJEZETTEN ÍGY VÉLI –, HOGY AZÉRT KERES ÚJ MUNKAHELYET, MERT NINCS A KÉPESSÉGEIHEZ MÉRTEN MEGFIZETVE.
Egy évvel korábbi felmérésünk is rámutatott, hogy a hazai munkavállalók kimondottan magasra tették saját kompetenciáik piaci értékét: akkor 92% vélte úgy, hogy birtokában vannak egy másik munkakör vagy iparág által megkívánt képességeknek.
Egy év elteltével azt mutatják az adatok, hogy a globális átlagnál (33%) kevesebben, mindössze a megkérdezettek 21%-a szerint értékelődtek fel a kompetenciái a világjárvány hatására, háromnegyedük szerint nem változott a pozíciójuk. Ezt a kedvezőtlen tendenciát közvetlen tapasztalataik is alátámaszthatják, hiszen az elmúlt évben – szemben a globális 17%-os értékkel – itthon csak a dolgozók alig 12%-ának nőtt a jövedelemszerzési képessége. A jövedelmezőség átlag feletti romlásáról a munkaerőpiacon kevéssé előnyös pozícióban lévő legidősebbek (18%) és a pályájuk elején álló, kevesebb tapasztalattal bíró legfiatalabbak (20%) számoltak be.
Ez is indukálhatja, hogy a megkérdezett magyar munkavállalók 64%-a úgy érzi, hogy a munkaerőpiacon bekövetkezett vagy várható változások miatt több képzésre és fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy releváns maradjon, illetve 77%-uk egyetért azzal, hogy folyamatosan tanulnia és fejlődnie kell, hogy megőrizze vagy növelje foglalkoztathatóságát. Ezek az értékek a „magabiztosabb” nyugat-európai piacokon jóval alacsonyabbak, igaz ott mindössze 45% érzi magát alulfizetve.
A képzés jelentősége valószínűleg jóval a járvány lecsengése után is megmarad a világgazdaság nagy kihívásai között. Már a COVID-19 érkezése előtt is növekvőben volt a készséghiány, hiszen számos dolgozó vesztette el munkahelyét az automatizáció és az önkiszolgáló gazdaság térnyerése miatt. A javában zajló digitális átállással a háttérben várható, hogy még több ember, különösen a munkaerő legsebezhetőbb szegmenseiből, szorul majd segítségre a piacképes készségek elsajátítása terén. Nem mindegy azonban, hogy kié a készségek karbantartásának felelőssége.
A tanulás és fejlődés szerves részévé kell, hogy váljon a vállalatok toborzási stratégiájának ezekben a munkaerőhiányos időkben
– összegezte a vállalatok egyre sürgetőbb feladatát Baja Sándor.
Tavalyi felmérésből kiderül, hogy a hazai dolgozóknak csak 12%-a gondolta – szemben a nyugati 17%-kal –, hogy a kompetenciák frissen tartása az ő feladatuk, közel kétharmaduk szerint ez a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös felelőssége. Az eredményeiben rejlő ellentmondás az is, hogy épp az idősebb munkavállalók érzik kevésbé a képzés szükségességét, jóllehet számukra nagyobb a kockázata annak, hogy elveszítik állásukat, és hosszabb ideig munkanélküliek maradnak.
Míg a legtöbb ember úgy érzi, hogy világosabban látja karriercéljait, ugyanez nem mondható el a képzési céljaikról. A válaszadók többsége szerint olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy nehezen tudják eldönteni, megfelelnek-e a változó munkaerőpiac követelményeinek, illetve, hogy milyen készségeket sajátítsanak el – írja a Randstad.
ARRA IS RÁMUTAT A FRISS FELMÉRÉS, HOGY A DOLGOZÓK 57%-A SZERETNÉ, HA A KORMÁNY VAGY A MUNKAADÓ KÉSZSÉGFELMÉRŐ TESZTEKET BIZTOSÍTANA, EZZEL SEGÍTVE ANNAK A MEGÉRTÉSÉT, HOGY MILYEN KÉSZSÉGEK MEGSZERZÉSÉRE KELL ÖSSZPONTOSÍTANIUK A SIKERES KARRIER ÉRDEKÉBEN.
A várakozások szerint és a nemzetközi trendnek megfelelően a legfiatalabb generáció élne inkább ezzel a lehetőséggel, kétharmaduk nyilatkozott így. A 18-24 év közöttiek 66%-a érez így, míg a skála másik végén az 55-67 éveseknek csak 44%-a osztja ezt a nézetet
Annál is inkább fontos a kérdést komolyan venni, mert a Randstad Sourceright által októberben készített, a legvonzóbb készségekről szóló jelentés kimutatta, hogy az IT területen hasznosítható képességek és ismeretek a legkeresettebbek világszerte, és ezek közül több esetében is a lista középmezőnyében vagy alsó harmadában kapott helyet Magyarország a piacképes jelöltek számát tekintve. A cloud computing, a VR/AR, a mesterséges intelligencia (AI), robotikus programozás, kiberbiztonság mind-mind kihívásokat jelentenek, de például az egyre fontosabb blockchain technológia terén a 27 vizsgált ország közül utolsók vagyunk az egy hirdetésre jutó jelöltek arányában.
Dinamikus mozgásban a munkaerőpiac
FELMÉRÉSÜNK GLOBÁLIS ADATAI AZT MUTATJÁK, HOGY A VÁLASZADÓK REKORDMAGAS ARÁNYA, 36%-A VÁLTOTT MUNKAHELYET AZ ELMÚLT EGY ÉVBEN. EZ A LEGMAGASABB ADAT, AMIÓTA A RANDSTAD A WORKMONITOR KUTATÁS KERETÉBEN VIZSGÁLJA A MOBILITÁSI ADATOKAT.
A globális trendhez hasonlóan itthon is a mobilitás további növekedésére számíthatunk a következő időszakban. A 2021 tavaszi mélypont után ismét emelkedett azok száma – 23%-ra –, akik az elmúlt fél évben váltottak munkaadót, igaz, a jelöltorientált piac csúcsán, 2019 legvégén 25% volt ez az érték Magyarországon.
A hazai dolgozók növekvő magabiztosságát jelzi, hogy mindössze 6% fél erősen munkahelye elvesztésétől: 2020-ban 11% volt ez az érték. Nagyobb arányban tartanak ettől a nők, különösen igaz ez közülük a 45 évnél idősebbekre (13%), de a legfiatalabb korosztályban is minden tizedik dolgozót az átlagnál jobban foglalkoztat a kérdés.
60%-on áll azok aránya, akik valami mást csinálnának, mint eddig, 12% pedig jelenlegi munkaadójával is elégedetlen. A világátlagnál tíz százalékponttal kevesebben, mindössze az alkalmazottak 28%-a elégedett olyannyira jelenlegi helyzetével, hogy nem váltana foglalkoztatót, 45% viszont kimondottan nyitott erre. Az alkalmazottak mintegy tizede el is kezdett nézelődni az ajánlatok között, 6% pedig aktív pályázónak mondható.
A kutatásról
A 2003-ban elindított Randstad Workmonitor jelenleg 34 piacot fed le a világ minden tájáról. A kutatás felöleli Európát, Ázsiát és a Csendes-óceáni térséget, valamint Amerikát. 2020-tól kezdődően új módszertan szerint, félévenként ismételt mérések alapján készül el a tanulmány. A tematikus kérdések aktuális halmazán túl a felmérés foglalkozik a munkával való elégedettséggel, rögzíti annak valószínűségét, hogy a munkavállaló a következő hat hónapban munkahelyet cserél, és átfogó képet nyújt a munkavállalók munkaerőpiaccal kapcsolatos érzelmeiről, illetve az aktuális trendekről. Az adatfelvételt online végzik azon 18–65 éves munkavállalók körében, akik legalább heti 24 órában dolgoznak fizetett munkában (tehát nem önfoglalkoztatók). A minimális mintaméret piaconként 800 interjú. A 2021-es második teljes felmérést 34 piacon végezték augusztus 23. és szeptember 12. között.
Címlapkép: Getty Images
Forrás portfolio.hu
