Akik ismernek, tudják, hogy az élénk és a közügyeket előrevivő társadalmi párbeszéd rendíthetetlen híve vagyok. Sokszor és sok helyen elmondtam, leírtam, hogy rendkívül gyengének tartom az elsorvasztott intézményesített érdekegyeztetés hatékonyságát. Bírálni szoktam annak a résztvevőit is: a vitát elfojtó, elkerülő kormányt, az igazodási kényszertől megbénult vállalkozói szövetségeket és a széthúzó, alibiző szakszervezeteket. Most viszont határozottan jó a kedvem. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és három országos konföderáció – a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) – részt vett az SZFE október 23-ára meghirdetett vonulásos megemlékezésén. Nemcsak ott voltak a tagjaik, hanem vezetőik közül ketten beszédet is mondtak. Nem riasztotta vissza őket az sem, hogy október 23-án délelőtt kiderült, a Fővárosi Törvényszék jogellenesnek mondta ki első fokú végzésében a Színház- és Filmművészeti Egyetem dolgozóinak sztrájkját. Jól döntöttek az érdekképviselők, hiszen ebben az elmérgesedett szituációban semmi jelentősége nincs egy első fokon meghozott ítéletnek, itt sokkal többről van szó, mint egy munkabeszüntetés jogi minősítéséről. Mindannyian tudjuk, hogy most nem csak az SZFE sorsa, hanem mindannyiunk jövője a tét. A felszólaló Nagy Erzsébet (PDSZ) szerint „Az SZFE-n nem ezredesekkel, hanem az autonómia helyreállításával kellene rendezni a viszonyokat. Nincs szabad ország szabad oktatás nélkül”. Székely Tamás (MASZSZ) kiemelte: „Ti most példát mutattok, mindannyiunknak. Én fejet hajtok előttetek, és köszönetet mondok: ha ilyen a magyar ifjúság, ha így össze tud zárni egy egész szakma, akkor van remény. A lángot most Ti őrzitek, vigyázzatok rá! Felelősen teszitek a dolgotokat, de ha baj van, szóljatok: mi ott leszünk és segítünk.” Ezekből a szavakból és gondolatokból végre előtört az, amit régóta hiányolok: az összetartozás és a szolidaritás fontossága, eszméje. Most az SZFE diákjait és oktatóit kell védeni, holnap másokat. Nem rontotta el a kedvemet, hogy voltak hiányzók is. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA Szakszervezetek) nem csatlakozott a fiatal művészek és oktatóik demonstratív menetéhez, és csendben elsumákolták a rendezvényt, aminek okát nem ismerem. A Munkástanácsok Országos Szövetségének (MOSZ) helyzete érdekes. A kormány stratégiai partnereként számon tartott szakszervezet olyan nevet visel, ami elvileg aktivitásra kötelez. Saját hitvallásuk szerint ugyanis a Munkástanácsok Országos Szövetsége számára 1956. október 23-a kivételes jelentőségű ünnep, hiszen a MOSZ az 56-os munkástanács mozgalom szellemi örökösének vallja magát. Bibó szerint az akkori munkástanácsok legfőbb ellenfele a zsarnokság volt, mai utódaik viszont jól elvannak az orbáni önkényuralmi rendszerben. Koszorúztak egyet, majd hazaoldalogtak. Bízzunk abban, hogy a jövőben a MOSZ és a LIGA is felismeri a jelen és a jövő munkavállalóival való szolidaritás jelentőségét. Jól érzékelhető, hogy a kormányzat nem tud mit kezdeni a színésznövendékek és tanáraik karakteres fellépésével. Káel Csaba (Művészetek Palotája) békítő akciója elbukott, Vidnyánszky Attilát egy időre visszavonták, a miniszterelnök főtanácsadója (Hegedűs Zsuzsa) pedig megüzente a tüntető diákoknak, hogy velük van, és a patthelyzet megoldása érdekében a kormánynak kell tárgyalóasztalhoz hívni a jogfosztott diákokat és tanáraikat. A kormány tehetetlenségét (és megjátszott értetlenségét) pregnáns módon bizonyítja a Fidesz értelmiségi tagozata vezetőjének – Gulyás Gergelynek – a visszataszító cinizmusa. „Én örülök annak, hogy ilyen sokan tüntetnek értünk” – mondta, majd hozzátette: ő nem hiszi,“hogy ma az ország ötven legfontosabb ügyében benne van a Színház és Filmművészeti Egyetem ügye”. A Fidesz okostojásának kaján megjegyzése összkormányzati zavarról tanúskodik, arról, hogy a miniszterelnök körül serénykedő agytröszt még nem találta meg a tisztes visszavonulás módozatát. Vidnyánszky tábornok és Szarka ezredes lefokozása/visszahívása ma még ugyan nincs napirenden, de úgy érzem, hogy nem sokat kell már várni kudarcos szereplésük, csúfos vereségük következményére. „A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amihez nem ért.” (Napoleon) Az SZFE élére odahelyezett és a leszámolást vállaló főtisztek bebizonyították, hogy nincs helyük az egyetemi közegben. Se most, se később!
Forrás:nepszava.hu
