Gazdasági nehézségekre hivatkozva igyekeznek lefaragni több vállalatnál a dolgozói juttatásokból – olvasható a Népszavában.
Sztrájkbizottságot alakított az ötödrészben a magyar állam tulajdonában álló Ózdi Acélműveknél a Vasas Szakszervezeti Szövetség helyi alapszervezete. A cég vezetősége ugyanis gyakorlatilag fél éve nem ül le velük egyeztetni az idei évre vonatkozó béremelésről, holott a tárgyalásokat a kollektív szerződés szerint január 31-ig meg kellett volna kezdeni. A héten szerdán volt ugyan egy egyeztetés, de a szakszervezet itt sem kapott írásos ajánlatot a bérek rendezéséről, így bejelentette a sztrájkbizottság megalakítását – tudtuk meg László Zoltántól, a Vasas alelnökétől.
A hatályos jogszabályok szerint tehát szerdától számítva 7 nap áll a munkáltató rendelkezésére, hogy megkezdje az érdemi tárgyalásokat, ez idő alatt legfeljebb 2 órás figyelmeztető sztrájkot lehet tartani. Ha az egyeztetések ezalatt sem kezdődnek el, az acélmű dolgozói beszüntetik a munkát.
Az ózdi sztrájk támogatottsága erős: az 500 dolgozó közül eddig mintegy 400 jelezte csatlakozását, de László Zoltán szerint ennél is többen hajlanak a munkabeszüntetésre. A dolgozók elégedetlensége ugyanis egyre nagyobb.
Az Ózdi Acélművekben tavaly januárban vásárolt 20 százalékos részesedést a magyar állam, mintegy 30 millió eurót fizetve a többségi tulajdonos német Max Aicher vállalatcsoportnak. Palkovics László innovációs miniszter akkor azt mondta: az állami szerepvállalás növeli az ózdi munkahelyek biztonságát, és jelentősen hozzájárul a magyar gazdaság fejlődéséhez. Ehhez képest a cégnél 2018 óta nem emelték a béreket, pedig a dolgozók kiadásai – például az élelmiszerek drágulása miatt – nőttek. A szakszervezet is úgy fogalmaz: nem szeretnének mást, csak hogy a dolgozók helyzete ne legyen rosszabb, mint eddig. Ehhez pedig emelni kell a béreket.
Minden munkavállaló számára egységesen bruttó havi 20 ezer forintos alapbéremelést, ezen felül a bértömeg 2-4 százalékára rúgó teljesítményalapú differenciált emelést kérnek.
Szeretnék továbbá azt a 13. havi bért is visszakapni, amiről 2008-ban az akkori válság miatt mondtak le a dolgozók, akiknek azt ígérték, ha javul a gazdasági helyzet, ezt visszaadják. Ez azonban azóta sem történt meg. Pedig a céget most nem igazán érintette a koronavírus. Az Ózdi Acélművek a korlátozások idején legalábbis nem állt le, a termelés ugyanúgy folytatódott, sőt, a dolgozók beszámolói szerint túlórák is voltak. (Kerestük kérdéseinkkel az Ózdi Acélműveket is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.)
Az ágazatban egyébként átlagosan bruttó 370 ezer forint körüli összegeket keresnek a dolgozók úgy, hogy ebben az alapbéren felüli juttatások, túlóradíjak is benne vannak már. Ennél az Ózdi Acélművek dolgozóinak fizetése alacsonyabb, László Zoltán szerint a bruttó 20 ezer forintos emelés ezt az elmaradást nem is hozná be. Az idei évre vonatkozó bérmegállapodásokat az iparban a legtöbb cégnél már megkötötték, mire Magyarországra is megérkezett a koronavírus. Így volt ez a Vasashoz tartozó fém- és autóipar területén is: 8-12 százalék körüli bérnövelésről egyeztek meg. Az Ózdi Acélműveken kívül egy konzervdobozokat gyártó cégnél nem sikerült csak megállapodni, ám 7 százalékos bérfejlesztés végül ott is történt – igaz, ez kevesebb, mint amit a szakszervezet szeretett volna.
A korlátozások miatti leállások, megrendeléskiesések kapcsán ugyanakkor néhány vállalatnál hónapokkal elhalasztották, vagy csak részben léptették életbe ezeket az év elején megkötött megállapodásokat.
Néhány cég pedig most megpróbál teljesen kibújni alóla. Ez történik éppen egy Komárom-Esztergom megyei autóipari üzemben, ahol a februárban megkötött megállapodásról azt közölte a vezetőség: a válság miatt nem tudják végrehajtani, ezért újra szeretnék azt tárgyalni. László Zoltán úgy látja: több cég a koronavírus-válságra hivatkozva próbál nyerészkedni, és lefaragni a dolgozói juttatásokból, pedig nincs is nagy anyagi gondban. Ezek a cégek valójában csak elbújnak a válság mögé, a valós számaikat pedig igyekeznek eltitkolni.
Akad példa azonban olyan munkáltatóra is, amely igyekszik a szakszervezettel együttműködve megtalálni a lehető legjobb megoldásokat, miközben tényleg komoly visszaesést szenved el a cég.
Van, ahol viszont még a szakszervezet létezését is megkérdőjelezik. A Suzuki az elmúlt másfél év botrányai – a helyi szakszervezet megalakulásakor elbocsátották a titkárrá választott dolgozót – után sem hajlandó tárgyalni a Vasas Szakszervezettel. Ennek ellenére a dolgozók beszámolói alapján a szakszervezet megjelenésével pozitív változások történtek a cégnél, emelték a fizetéseket, jobb bánásmódot kapnak. A jövő évi bérekről majd csak ősszel kezdődnek a tárgyalások, László Zoltán szerint azonban már most látszik: kemény küzdelmek várhatók. Ígéri: minden esetben elmennek majd a falig – főként, ha sérelem éri a dolgozókat -, mert azt látják, ha egy munkáltató valamilyen módon sikeresen játszotta ki a dolgozóit, akkor azt a gyakorlatot több cég is hajlamossá válik átvenni.
Csúszik a kifizetés
A dunaújvárosi Dunaferr vezetősége – annak ellenére, hogy a korlátozások alatt itt sem nem állt le a termelés – szintén gazdasági nehézségekre hivatkozva tért el a bérmegállapodástól. Az úgynevezett szabadságos bér egy régi hagyomány a vasműnél: a kollektív szerződésbe is foglalt egy havi bérnek megfelelő juttatást a korábbi években nyár elején fizették ki a dolgozóknak. A cég vezetése azonban az idén július 10-ig kért erre haladékot. De ezt a határidőt sem tartották be: úgy döntöttek, három részletben fizetik ki a juttatást, így annak egyelőre csak egy része érkezett meg a dolgozókhoz. Három helyi szakszervezeti tisztségviselő ezért a bírósághoz fordult, és beperelte a céget a kollektív szerződés megsértése miatt.
Forrás: Népszava
