A járvány lehetősége miatt a cégeknek fel kell készülniük arra, hogy az esetleges hatósági intézkedések hogyan befolyásolják a működésüket. A munkavállalóknak és a munkaadóknak is vannak jogaik.
Azzal kapcsolatban, hogy melyik félnek milyen jogai, lehetőségei vannak ilyen esetben, ki mire jogosult, felmerül egy sor kérdés, ezekre igyekezett válaszokat adni Szűcs László és Zsédely Márta, a Réti, a Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértői az Indexnek.
Munkáltató
A sajtóban több helyen is megjelentek már olyan hírek, amelyek szerint a magyar munka törvénykönyve nem igazán szabályozza, mi a teendő járvány esetén, a PwC legal jogászai szerint azonban ez nem teljesen igaz, a jogszabályokban vannak erre vonatkoztatható normák.
Ide tartozik az is, hogy A MUNKÁLTATÓ ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGE AZ EGÉSZSÉGES ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS FELTÉTELEINEK BIZTOSÍTÁSA. Ezért ha a munkahelyen, vagy annak környezetében megjelenik egy koronavírussal fertőzött személy, a munkáltatónak foglalkoznia kell ezzel a kockázattal.
A cégeknek intézkedési tervvel kell rendelkezniük ilyen esetekre, amelyekről a közép- és felső vezetést is tájékoztatják. Világos, minden munkavállalójuk számára érthető utasításokat kell adniuk, és figyelemmel kell kísérniük a helyzet változását, ahhoz igazítva az aktuális utasításokat. Szűcs és Zsédely szerint a legtöbb cég a legfontosabb intézkedéseket már meg is tette, leállította az üzleti utakat és céges rendezvényeket, továbbá fertőtlenítőket, maszkokat biztosít a munkavégzés helyén, sok olyan cégről is tudnak, ahol online videókonferencián zajlanak a meetinget, taggyűlések.
A munkáltató mondhatja azt is, hogy ha a munka jellege ezt lehetővé teszi (mint a legtöbb irodai munka esetében), a dolgozók meghatározott ideig otthonról végezzék a munkájukat. A home office normál munkavégzésnek minősül, tehát ez alatt a munkaidőre, a munkabér megfizetésére és munkaviszonyra vonatkozó szabályok betartására is köteles a munkáltató.
Számos munkafolyamat azonban nem végezhető otthonról (például egy termelőüzem esetében), ezért felmerül a kérdés, hogy ilyen esetekben milyen lehetőségei vannak a munkáltatónak és a munkavállalónak. Szűcs László szerint egységes a jogértelmezés azzal kapcsolatosan, hogy CSUPÁN FÉLELEMBŐL A MUNKAVÁLLALÓ NEM TAGADHATJA MEG A MUNKAVÉGZÉST.
Fokozott veszélyhelyzet esetében azonban – tehát például akkor, ha a munkavégzés helyén a fertőzés kockázata kiemelten magas – az egészséges és biztonságos munkavégzés feltétele nem biztosítható, ezért ilyenkor a munkavállaló jogszerűen mondhatja ezt, hogy nem megy be dolgozni.
A jogászok véleménye szerint ugyanakkor ez az egészségügyben nem áll, hiszen ott a hivatás részét képezi, hogy ilyen esetekben dolgozni kell, sőt, ilyenkor van a legnagyobb szükség a munkájukra. Azoknak a dolgozóknak ugyanakkor, akik számára ott a lehetőség, hogy fertőzésveszélyre hivatkozva ne járjanak be, munkára képes állapotban kell rendelkezésre állniuk, várniuk kell a munkáltató további utasításait. Eközben még az alap munkabérükre is jogosultak lesznek.
Az úgynevezett állásidőre (ez az, amikor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a működési körében felmerült okból nem tesz eleget) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha azért nem lehetséges a munkavégzés, mert a termeléshez szükséges alapanyagok egy koronavírus-járvánnyal érintett területről, az ottani leállás miatt nem érkeznek meg.
Amennyiben nem érkezik meg az alapanyag a távol-keleti gyárból és a magyar üzem ezért nem tud termelni, úgy a leállás esetén az állásidőre vonatkozó szabályok szerint a munkavállalók részére alapbért kell fizetni – tette hozzá Szűcs. Ha állásidőt rendelnek el egy munkahelyen, de aztán előre nem látható módon hirtelen mégis megérkezik a termelés folytatásához szükséges alapanyag, akkor azokat a munkavállalókat rögtön másnap berendelhetik normál órabéren dolgozni, akik eleve be lettek volna osztva akkorra. Akik viszont nem, azokat csak túlórapénz fejében.
Karantén: nem jár munkabér
Ha a munkavégzés azért nem lehetséges, mert az egészségügyi hatóságok járványügyi zárlatot (karantént) rendelnek el, és ezért a dolgozók nem tudnak megjelenni a munkavégzés helyén, akkor ez az eset már a munkáltató által elháríthatatlan külső oknak minősül. Ilyenkor a Munka törvénykönyve 146 § (1) bekezdése alapján munkabér sem jár a dolgozóknak (amennyiben máshol, például otthon nem tud dolgozni). Ha tehát a rendőrség lezárja a közigazgatási határokat, A TELEPÜLÉST KARANTÉN ALÁ VONJÁK, ÉS A MUNKAVÁLLALÓ EZÉRT NEM TUD BEMENNI DOLGOZNI PÉLDÁUL EGY GYÁRBA, AKKOR FIZETÉS NEM JÁR, VISZONT A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI SZABÁLYOK SZERINT ILYEN ESETBEN A MUNKAVÁLLALÓ – TÜNETEK FENNÁLLÁSA NÉLKÜL IS – KERESŐKÉPTELENNEK TEKINTENDŐ, ÉS TÁPPÉNZRE JOGOSULT.
A munkavállaló tehát nem marad ellátatlan erre az időtartamra sem. Ezt az időtartamot egyebekben úgy kell tekinteni, mintha a munkavállaló ledolgozta volna, azaz például munkaidőkeret-számítás esetén munkaidő szempontjából ezeket a napokat teljesítettnek kell számolni.
Ha a munkáltató azután kötelezi a munkavállalót munkavégzésre, hogy a fokozott fertőzésveszély fennáll a munkahelyen, akkor azzal is számolnia kell, hogy a megbetegedés munkabalesetnek minősülhet, és az ilyenkor szokásos kártérítést ki kell fizetnie a dolgozójának. Ilyen munkabaleset lehet például egy olyan koronavírus-fertőzés is, amelyet egy fertőzött országba való, elhalaszthatatlan külföldi kiküldetés után mutatnak ki a dolgozóban.
Szabadság: megállapodás kérdése
A munkáltató és a munkavállaló a kieső időtartamra az éves szabadságot akkor tudja kiadni, ha ebben a felek megállapodnak. Ha ilyen megállapodás nem születik, úgy az általános szabályok szerint a munkavállaló éves szinten 7 munkanappal rendelkezik. A szabadságot akkor lehet biztosítani, ha akár a munkáltató, akár a munkavállaló a szabadság kiadását, kivételét 15 nappal korábban jelzi.
Ha a munkáltató olyan intézkedést hoz, ami alapján a dolgozók nem jöhetnek be a munkahelyre a járványveszély miatt, és a munkájukat kötelesek otthon végezni, akkor a munkavállalók ezt kötelesek betartani. Ahogy EGYÉB MUNKÁLTATÓI UTASÍTÁSOKAT IS, AMELYEK ADOTT ESETBEN MÉG A DOLGOZÓ SZABADIDEJÉRE IS KITERJEDHETNEK.
A munkáltató például kérheti azt, hogy a munkavállaló jelentse be, amennyiben járvány szempontjából veszélyeztetett régióba utazik vagy onnan vendége érkezik. Zsédely Márta szerint ezt a személyes adatot a munkavállaló a munkáltató előírásai szerint köteles átadni. A munkavállalók arra is kötelezhetők, hogy jelentsék be, amennyiben családtagjaik, hozzátartozóik vagy közvetlen környezetükben koronavírusos megbetegedést észleltek. (A munkaidőn kívül tevékenységre, egészségügyi állapotra és a hozzátartozók egészségügyi állapotára vonatkozó adatokat a munkáltató a GDPR követelményei szerint kezelheti és a járványveszély elmúltával köteles azokat törölni.)
Magánutak: majd megmondják
A járványveszély fennállása alatt a munkáltató bármilyen (különösen külföldre történő) utazással kapcsolatosan információkat kérhet a munkavállalótól. A PwC legal szakértői szerint A MUNKÁLTATÓ MÉG AZT IS MONDHATJA, HOGY A DOLGOZÓJA MONDJA LE ESETLEGESEN MÁR JÓ ELŐRE TERVEZETT, KIFIZETETT KÜLFÖLDI ÚTJÁT, ha az olyan régióba irányulna, amit veszélyesnek ítél – ilyenek lehetnek például a mostanában esedékes északolasz sítúrák. Ilyenkor azonban a cégnek ki kell fizetnie az emiatt keletkezett dolgozói kárt, bár a dolgozónak mindent meg kell tennie a kárenyhítés érdekében, nem várhat például még napokat a lemondással.
HA EGY DOLGOZÓ MEGTAGADJA A MUNKÁLTATÓI UTASÍTÁS TELJESÍTÉSÉT, FEGYELMI INTÉZKEDÉSSEL, SÚLYOSABB ESETBEN FELMONDÁSSAL SZÁMOLHAT.
A munkáltató úgy tud legjobban felkészülni a szükséghelyzetre, ha munkáltatói utasításban kötelezi a munkavállalóit a fentiekben meghatározott információk, személyes adatok átadására, higiéniás intézkedéseket tesz a járvány megelőzésére, korlátozza a munkavállalók utazásait, tömegrendezvényen részvételét, egyeztet az üzemorvossal, továbbá felméri, melyek azok a munkafolyamatok, melyek otthon is elvégezhetőek – ezzel kapcsolatosan pedig célszerű felülvizsgálni az otthoni munkavégzésre vonatkozó belső szabályzatot.
A munkáltatók szempontjából fontos és nem túl örömteli tény az is, hogy ha a koronavírus miatti hatósági intézkedések miatt áll náluk a termelés (és közben mint láthattuk, akár fizetniük is kell a dolgozóikat), akkor a biztosító valószínűleg nem fizet nekik ezért. A járványhelyzetet a biztosítások általában olyan vis maior kategóriaként kezelik, amelynek fennállása esetén a biztosító nem köteles helyt állni.
Amennyiben tehát a foglalkoztatás, és ennek figyelembevételével a termelés megszakadása és kiesése miatt a munkáltatónál jelentős kár keletkezik, úgy a munkáltató nem tudja a kárát biztosítással fedezni – hangsúlyozta dr. Szűcs László.
(Index, 2020. március 9.)