A közepes jövedelmezőség csapdájában

Mind gyakoribb vád, hogy nálunk rendszerszintű a korrupció, a közbeszerzések odaítélése során sérülnek jogállamiság követelményei. Ez a Magyarország ellen folyó úgynevezett 7-es cikkelyes eljárásban is felvetődött. Kihathat ez a vita az ország gazdasági teljesítményére? 
A kettő között nincs lineáris kapcsolat. Nem lehet azt mondani, hogy minél rosszabb a jogállamiság állapota valahol, annál gyengébb az ország gazdasági teljesítménye. Kevésbé fejlett államok számára számos lehetőség van arra, hogy gyors növekedési pályára álljanak.

  Zökkenőmentes az ilyen fejlődés?

Korántsem, mert később az országok könnyen bekerülhetnek a közepes jövedelem csapdájába, amely egy olyan szakasz, amikor a fejlődés miatt a munkaerő elkezd drágulni. Egy ilyen állam a legszegényebb országok olcsó munkaerejével már nem lesz annyira versenyképes, mint amilyen korábban volt. Saját fejlesztései viszont még nem nagyon vannak, és emiatt a legfejlettebb, innovációban is erős országokkal még nem tud versenyezni. Emiatt a közepes jövedelem csapdájába bele lehet ragadni.

Ha valaki nagy erőkkel létrehoz egy innovatív vállalkozást és az sikeres lesz, de később tartania kell attól, hogy nem tarthatja meg a tulajdonának a hasznát, esetleg el is veszik tőle a cégét, akkor ezerszer is meggondolja, hogy folytassa-e ezt a tevékenységét. Magától értetődő a kérdés: ne menjen-e el inkább egy másik országba a vállalkozó, ahol  biztos lehet abban, hogy a kockázatvállalásáért cserébe haszonra tehet szert. 

Hazánk egyik legfontosabb gondja a kivándorlás. A számok bizonytalanok, de az OECD adatai alapján körülbelül 600 ezer magyar dolgozik külföldön. Sokan közülük magasan képzettek. A tehetséges emberek pedig nem érzik jól magukat egy olyan környezetben, ahol nem a tudás és a szorgalom, hanem a kapcsolatok határozzák meg az előrejutást. Összességében amikor a gazdaság ebből az extenzív növekedési szakaszból átkerül az intenzív, a hatékonyság által vezérelt, és minőségi jellemzőkkel leírható növekedési szakaszba, akkor válik fontossá a jogállamiság, a bíróságok függetlensége és pártatlansága. Ezek biztosítják az élet kiszámíthatóságát, a kockázat és felelősségvállalás megfelelő egyensúlyát.

  Mennyiben befolyásolja a befektetőket, hogy a jogállamiság sérül Magyarországon?

A nagybefektetők  erőpozíciója más, mint az átlagos kisvállalkozásoké. A multinacionális cégek közül különösen azok, amelyek könnyen el tudnak menni az országból, kiváló tárgyalási pozícióban vannak, külön is megegyezhetnek a kormánnyal, őket kevésbé érinti a jogállamiság gyengeségének a problémája. Viszont a magyar kkv-knak szükségük van arra, hogy megbízhatóan és hatékonyan működjenek a bíróságok, kiszámítható legyen a jogszabályi környezet. Ők nem tudnak hová menekülni, a tárgyalási pozíciójuk is sokkal gyengébb, mint a kormányé. Nekik lenne leginkább szükségük fejlődési lehetőségre, mert Magyarországon a legnagyobb a különbség a multinacionális cégek és a hazai tulajdonú vállalatok teljesítménye között.   

  Mennyiben látszik az uniós támogatások termelékenységre gyakorolt hatása?

Egyáltalán nem! A termelékenység majdnem tíz éven keresztül stagnált, és csak 2016-tól érezhető egy kisebb mértékű emelkedés. Viszont azt látjuk, hogy elköltöttek rengeteg uniós pénzt, olyan nem igazán hatékony beruházásokra, amelyek később sem tesznek lehetővé nagyobb termelékenységet. Például  lyukakat tömtek be az önkormányzatok vagy az oktatási intézmények költségvetésében. A támogatásoknak elsősorban a keresletnövelő hatása kimutatható, a vállalati versenyképességre gyakorolt hatásuk nem egyértelmű. Ez azt jelenti, hogy amikor ezeket a pénzeket elköltik, akkor az hozzáadódik a magyar nemzeti össztermékhez (GDP-hez), ám hogy később ettől hatékonyabb lesz-e a magyar gazdaság, az azonban kérdéses.

Az Európai Bizottság ellenőriz ugyan, de nem várható el, hogy minden egyes túlárazást észrevegyenek,  lepapírozást megkérdőjelezzenek. Ennek ellenére Magyarország ellen folyik a legtöbb eljárás a támogatásokkal való visszaélések miatt. Az Európai Bizottság azonban nem fogja megmondani, hogy konkrétan hogyan kell elkölteni a pénzeket, miképpen lehet ezt hasznosabban csinálni. 

A támogatásoknál a túlszámlázás mellett számos egyéb gond is van. A legsúlyosabb, amikor verseny nélkül adnak oda közpénzeket a kijelölt, kormányközeli szereplőknek. Éppen ezért akarják a jogállamiság feltételeinek teljesítését összekötni az uniós pénzekkel, mert más eszközök nemigen működnek megfelelően. Viszont a jogállamiság túlmutat az uniós transzfereken, de magán a gazdaságon is. Ennek végeredményben az életminőséget meghatározó jelentősége van.

A világgazdaság hosszabb ideig egy növekedési pályán mozgott, de ez mostanra lelassult. Tudjuk, hogy ez a folyamat nem fog megállni a magyar határnál. A magyar gazdaság kiemelkedő növekedését számos tényező befolyásolta, ezek közül legfontosabb, hogy óriási pénz- és hitelbőség van ma hazánkban. Magyarország nemcsak a gazdasági növekedésével van az élvonalban, hanem a negatív reálkamatok kapcsán is. Ez serkenti a fogyasztást és a hitelfelvételt. Ha 3 százalék feletti az infláció, és alig fizetnek kamatot a betétek után, akkor muszáj elkölteni a pénzeket, mert az egy év múlva kevesebbet fog érni, mint most. Amikor hitelt veszünk fel a bankoktól, akkor reálértéken kevesebbet kell majd visszafizetni az időközben emelkedő infláció miatt. Még soha nem volt erre példa Magyarországon. Ez fűti a gazdaságot, és veszélyes helyzetet teremt. Ha bekövetkezik a már közelgő lassulás, akkor a jelenlegi 0,9 százalékos alapkamatszintről nem lenne hová vágni a 3,5 százalék körüli inflációs környezetben. Az anticiklusos gazdaságpolitika egyik eszköze így elveszik.

Mennyiben tekinthetők a pénzbőség forrásának az Európai Unióból származó transzferek? Az elmúlt tíz évben átlagosan a GDP 4 százaléka áramlott be Brüsszelből Magyarországra, ami jelentős keresletnövekedést eredményezett a gazdaságban. Emellett forrást jelentenek a gazdaság számára a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai. Ennek mértékéről eltérő becslések vannak, a GDP 1-3 százaléka körüli arány lehet. Hogyha mindezt összeadjuk, akkor 5-7 százalékos az a külföldi transzfer, amit nem kell visszafizetni. Ez minden évben beáramlik az országba, és ebből állítunk elő egy nagyjából öt százalékos növekedést, minimális termelékenységnövekedés mellett. Az, hogy ez mennyire fenntartható, az erősen kétséges. 

  A stadionok sem erősítik a fenntarthatóságot. Azonban mi a véleménye, arról, hogy az atlétikai világbajnokságra újabb létesítmény készülhet. A kérdés nem véletlen, hiszen 2001 óta ön a magyar magasugrás csúcstartója 200 centiméterrel.

  Húsz év atletizálás után nyilván elfogult vagyok. Mert életveszélyessé vált, lebontották Népstadiont/Puskás Ferenc stadiont, amely egyaránt alkalmas volt futballmérkőzésekre és atlétikai versenyekre is. Magam is sokszor versenyeztem ott, 13 éves koromban először. Felépült az új futballpálya, és az atléták elvesztették azt az egyetlen stadiont, ahol nemzetközi versenyt lehetett rendezni. Futballstadionokból már elég épült az országban, de az átlagos nézőszámot figyelembe véve ezeknek a kihasználtsága mérsékelt. Viszont nem tartom jogosnak, hogy ezeket összemossák az atlétikai stadion építésével, mivel az országban jelenleg nincs egyetlen létesítmény sem, ahol meg lehetne rendezni egy nemzetközi szabadtéri versenyt, bár Székesfehérváron van egy körülbelül 1500 fő befogadására alkalmas pálya. Amúgy pazarlásnak tartom a két stadion megépítését. Azt elfogadom, hogy a nemzetközi meccsen a nézőket közelebb kell ültetni futballpályához, és így nem lehet futópálya, de például mobillelátókkal talán meg lehetett volna oldani. Ugyanakkor az atlétika alapsportág, és Magyarországnak is fontos, hogy legyen egy nagyobb létesítménye a lebontott Népstadion helyett.