Kora nyár eleji utunk az ivás jegyében telt el ugyanis a Hargita megyei IVÓ-ban volt a panziónk, mely a székelyek szent hegyének az 1302 m magas Madarasi Hargita lábánál várt bennünket. Mesevilágban találtuk magunkat a csobogó Ivó patak partján. Sétára indultunk a patak mellett egészen a sűrű sötét fenyevesek aljáig. Székelyudvarhely a székely anyaváros egyre jobban szépül, voltunk már a Városházán vendégségben, megnéztük csodás főterét és a 425 éves Tamási Áron gimnáziumot mint kisdiákok jártuk be a patinás épület termeit, folyósóit. Megmaradnak bennünk a Gyilkos tó és környéke, valamint a Békás szoros égnek törő bércei, Csíksomlyón a pápai áldás, Hargitafűrdőn haraptuk a tiszta ózondús levegőt, sorra kóstoltuk a sokféle „borvizet”. Azzal térünk haza, hogy ősszel visszajövünk.
Majd jött a nyár és a Molos nyugdíjasok is útra keltek Takácsné Erzsikével az élen. Csodaszép napokat töltöttek a nyugati határszélen elhelyezkedő Őrségben.
Bejárták az Őrségi Nemzeti Parkot,Őriszentpéteren és Bajánsenyén, majd Szalafő-Pityerszegen megcsodálták népi építészeti emlékeinket: az erre a tájegységre jellemző gödörházi haranglábat, a fazekasházat, a régi népi életet bemutató tájházat.
Meglátogatták a sajtkészítő mestereket, végig kóstolták a finomabbnál finomabb sajtokat és mivel mással mint egy pohár jóféle vörösborral koccintottak egymás egészségére. A kirándulás negyedik napját Dunaföldváron a Halászcsárdában egy hangulatos estebéddel zárták.
Eljött az ősz és igéretünkhöz híven visszatértünk Erdélybe és Bálványosfürdőn volt a főhadiszállásunk, onnan jártuk be a vidéket. Elindultunk a Büdös hegyet felfedezni, egészen a Büdös barlangig jutottunk el, ahol beleszagoltunk annak kénes levegőjébe, majd ittunk egy sört a Bálványos Grand Hotel-ben, hiszen erőt kellett gyűjteni a Bálványos Vár megmászásához.
„ Akár hiszitek, akár nem: tündérek építették Bálványos várát. De az olyan régen volt, hogy akkor a kövek még meg sem voltak keményedve. A tündérek sem olyan kicsikék voltak ám, mint most a fehérnépek: ha sietős volt az útjok, egyben átalléptek egész megyéket,……… No, jó magasra is építették a várat: Bálványos-hegy tetős-tetejébe. Egy tündér a hegy tetején állott, tizenkettő lent a Bálványos-patakban, s úgy adogatták fel neki a követ. Reggel kezdették, s este, mikor felsütött a hold, felragyogtak a csillagok, kész volt a vár.” (Népmese)
Ezt a csodavárat hódítottuk meg, S mit ad Isten, ki járt elől? Legfiatalabb útitársunk a 84 éves Imre bácsi vezette fel a csapatot a szikla bércre.
Eljutottunk egészen a Keleti Kárpátok hegyszorosáig, az Ojtozi hágón túlra, mely átjáró Erdély és Moldva között, ezen a hegyszoroson tört be az ellenség a Magyar Királyság területére, Ojtoz község ma is magyarok lakta település. Berecken tiszteletünket tettük az ágyúöntő Honvéd Őrnagy, Gábor Áron szobránál és szülőházánál is. Kézdivásárhely főterén nemzeti szalagot kötöttünk az 1848-49 es forradalom és szabadságharc emlékére. Majd megnéztük és tátva maradt a szánk Beke Ernő helytörténeti gyűjteményének láttán. Volt itt minden, a jelen és a múlt is megmutatta magát. Kipróbáltuk a régi firnyákos góbé iparosok titkos lakatjait és egyéb fura szerszámokat a sok ezer látnivaló mellett. Az időjárás is próbára tett bennünket, hiszen a Szent Anna tó felé haladva egy „hóviharba” keveredtünk, és a zöldes kék tó vizét esőcseppek verték fel, de mi nem adtuk fel : körbesétáltuk ezt a csodálatos gyöngyszemet és kisütött a nap ! Tusnádfürdőn kerültünk egyet a nyári szabadegyetem helyszínén, majd volt aki felmászott a Ludmilla kilátóhoz, sétált a fürdőváros utcáin, és többen a fürdőben wellneszeztek. A napokat záró vacsorák alkalmával végigkóstoltuk az erdélyi csorba leveseket, alig győzték hordani a tálakat ! Hazafele Nagyszeben vára és csodálatos főtere kápráztatott el bennünket a ragyogó napsütésben. Kicsit szomorúan értünk haza – azonban – jövőre újra kirándulunk együtt !
Igrinyi Lászlóné
