A Bécsben élő magyar hegedűs, Korcsolán Orsolya, évek óta fontos küldetésének tartja a napjainkra már-már teljesen elfeledett, a háborúban meggyilkolt magyar zsidó művészek darabjainak bemutatását. Hála és köszönet érte! Nem különben a DG kiadónak is, amely az „Az elnémított” címet viselő albumán kiadta Kuti Sándor korábban soha nem hallott és játszott műveit.
Először Solti György mesélt az akkor mindössze 16 éves Orsolyának rég elvesztett pályatársáról, Kuti Sándorról, a különleges tehetségű zeneszerzőről. Solti és Kuti a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendékei voltak az 1930-as években, ahol Dohnányi Ernő osztályába jártak, és mély barátság szövődött közöttük. 1934-ben a Zeneakadémia nagytermében közös koncerten mutatták be műveiket. A két fiatal ígéretes tehetséget a kritikák is méltatták.
Az albumra felvették Kuti összes fennmaradt vonós kamarazenei művét, valamint hegedűre írt Szólószonátáját. Az előbbiek még a világháború előtt íródtak, míg a Szólószonáta sorsa igazán szívbemarkoló. A zeneszerzőnek 1944 nyarán kellett munkaszolgálatba mennie és a táborban végig alkotott, amit azokból a levelekből tudunk, amiket hazaküldött, az akkor már állapotos feleségének, Amynak. Folyamatosan komponált. Írt háromhegedűs versenyt, hegedű duókat, vonósnégyest. Az alkotás tartotta őt életben, bár nem volt kottapapírja, de saját kezével húzta meg a vonalakat és írta a darabokat egymás után. Csak ez az egy olyan darab van, ami megmaradt abból az időszakból, mert ezt nem levélben küldte haza, amit esetleg megcenzúrázhattak volna, hanem egy keretlegénnyel! Ezt a csodával határos módon hazakerült kéziratot, Kuti szeretett feleségének dedikálta. Amikor felesége megkapta ezt a művet, kislányuk Éva, már karonülő volt, akivel a zeneszerző soha nem találkozhatott, mert valamikor 1945 tavaszán látták őt élve utoljára, valahol Ausztriában.
Korcsolán Orsolya generációjának legfoglalkoztatottabb és ismertebb hegedűművésze. A virtuóz technika, egyedi hegedűhang és magával ragadó színpadi kisugárzás ötvöződik előadásaiban. A zenei szaklapok kritikái a lemezről nem fukarkodnak a dicséretekkel. A Scene magazin szerint Korcsolán Orsolya hegedűjátéka „szívszorítóan gyönyörű”, a Pizzicato szerint őt hallgatni „hihetetlen élmény”, a Crescendo Magazine „érzelemmel teli” előadásmódját méltatja.
Korcsolán Orsolya mellett meg kell említenünk a többi résztvevőt is, Hargitai Gézát, Kertész Ottót és Várnagy Mihályt, kik a Liszt Ferenc Kamaraegyüttes tagjai.
Ez az album méltó megemlékezés Kuti Sándor művészetére. Kedves Orsolya köszönjük ezt a csodát!
2018. február 27., Varga Ferenc Illés
